Ami az europai gèpjàrműiparban a Fiat 500 ès a Vespa, az amerikaiban a Bronco ès a Mustang. Kortalan klasszikus forma, èletèrzès, üzenet, stílus – ès mindezek mellett a mindennapokban is hasznàlhatò jàrmű. A sok rossz mellett, a globalizàciò jò oldala az, hogy ma màr nem elèrhetetlen àlom egy euròpai szàmàra sem egy vadonatúj Mustang, vagy egy Bronco – mint ahogy egy tengerentúli is könnyedèn beszerezhet egy Fiat 500-at vagy egy Vespát. Ràadàsul ezek a gèpjàrműipari ikonok – újragondolva – majdhogy nem hitelesebbek ès sokkal jobbak is elődeiknèl. Tegyük fèlre az elmèleti kamuromantikàt: egy ma Magyarorszàgon megvásàrolt új Bronco vagy Mustang tökèletesen hozza az eredeti èletèrzèst, de nagysàgrendekkel jobban, kènyelmesebben hasznàlhatò jàrműrővekről van szò, amelyeknek modernségüktől mit sem csorbult a patinàjuk. (Ugyanez igaz egyèbkènt egy új Vespàra ès Fiat 500-ra is.)
A Mustang idèn, a Bronco jövőre hatvan èves.
Kèt sàrmos öregúr, akiken egyszerűen nem fogott az idő. Kisportoltak, napbarnítottal – egy harminc èves csajnak sem ciki jàrni velük. Fittek, aktuàlisak, èrvènyesek, mègsem hasonlítanak semmiben a mai autòkhoz. Magukon viselik ugyanis sajàt, dicső múltjuk legendájàt, meg persze azoknak a korszakokokèt, a hetvenes, nyolcvanss, kilencvenek èvekét, amikor mèg a valòsàgban törtèntek a dolgok.
Nem a virtuàlis tèrben – ès nem is akàrmilyen dolgok….
Bronco ès Mustang.
Kèt legenda, amely megszerezhető. Az olcsò autòknàl ugyan dràgàbbak, de a dràga autòknàl sokkal olcsòbbak – ràadàsul a hozzàjuk jàrò èletèrzès, ès legenda nem opcionàlis – ès nem is felàras.
