Drámai hangvételű tanulmányt hozott nyilvánosságra a Greenpeace hazai erdeink faállományának pusztulásáról.  A téma kapcsán a HEOL Dudás Béla, az Egererdő Zrt. erdészeti vezetőjét kérdezte, aki arról tájékoztatott, hogy a cikk valóban borús képet fest, de sajnos kénytelen megerősíteni az abban leírtakat. Így fogalmazott: – Az általunk gondozott erdőállományok fafajai hosszú életűek. Ez több mint száz évet jelent. Amikor egy új erdő létrehozásáról döntünk, kötelességünk figyelembe venni azokat a várható ­környezeti változásokat, amelyek befolyással lesznek annak életére. A klíma a legfontosabb termő­helyi tényező; annak globális változása – a felmelegedés – számunkra már nem kérdés. Hosszú távú döntéseink meghozatalánál azt már figyelembe vesszük. Erdészetünk területén közel hat éve észleltük először a fenyőállományok gyors, kiterjedt pusztulását. Lucfenyő esetében a betűző szú, a feketefenyőnél pedig egy rejtett életmódú mikroszkópikus gomba okozta a fák halálát. Közös tényező viszont, hogy mindkettő esetében a szélsőséges ­időjárási körülmények – tartós szárazság – miatt az erdőállományok meggyengültek, sérülékenyebbé váltak. Az biztosra vehető, hogy a maradék fenyvesünk is eltűnik egy-két évtizeden belül. Dudás Béla arra is felhívta a figyelmet, hogy a szélsőséges időjárási körülmények mértéke és gyakorisága is megfigyelhető, természetesen ez is összefüggésben van a globális felmelegedéssel. Elég csak a 2014. december eleji jegesedésre, vagy az idei április ­végi hóesésre utalni. Ezek a pár napig fennálló rendkívüli körülmények több évtizedes nyomot hagytak erdeinkben. Ezek esetében is a bükkös állományok szenvedték el a legnagyobb károkat.